Sziasztok! Le szeretném írni a mindennapjaim egy részét, hogy hogyan élem meg, hogy érzem magam stb.
       Majdnem minden reggel úgy kelek fel, hogy fáradt vagyok, kedvtelen, égnek a szemeim és semmi kedvem nem lenne elkezdeni a napot. Bevallom, hogy este későn is fekszem le, ezért is vagyok napközben ennyire fáradt, de régóta mondogatom már, hogy változtatok az életvitelemen, hamarabb lefekszem, egészségesebben étkezek, sportolok és mindig csak majd-majd-majd. Mindig csak halasztom és szerintem ezzel rajtam kívül még nagyon sokan így vannak. Soha sincs elég ambícióm és motivációm kilépni a komfortzónából, ezért minden napom ugyanolyan unalmas, fárasztó és egyhangú. Az iskolában is már figyelmetlen vagyok, sokszor alszok, egyszerűen nem tudok figyelni mégis alapjáraton egy jó diák vagyok többnyire jó minősítésekkel. Ki szeretnék lépni végre a komfortzónámból, de egyszerűen nem tudom rávenni magam, és ha valahogy mégis elkezdeném, akkor rövid időn belül abbahagyom, mert nem tudok kitartani mellette, mert nem érzem azt a belső motivációt, a büszkeséget vagy akármit amitől jól érezhetném magam, hogy kiléptem a komfortzónából, ezért úgy érzem, hogy teljesen felesleges az amit csinálok vagy amibe belekezdtem. Szeretnék változtatni, de úgy érzem nem tudok, mert lelkileg elég mélyen vagyok és nem érzem, hogy bármi is lényeges eredményt mutatna a komfortzónámon kívül.
       Remélem, hogy majd valaki elolvassa ezt az írásomat, és szeretném, ha tudnánk ezekről a témákról beszélgetni. Mindenkinek kellemes délutánt kívánok! :)

Megosztás a facebookon

     Az előző írásomban, leírtam a véleményemet az ember boldogtalanságáról amiben sajnos én is jártas vagyok. Most pedig azt szeretném megosztani, hogy ezekről írtam verseket és megszeretném megosztani veletek pár versemet:

Minden napod egy újabb kihívás,
Sokszor kerülget közben a sikítás.
Menekülni akarsz mindig a holnapba,
Rájösz majd, hogy beragadtál a mostanba.

A múlt sérelmei miatt magadat okolod,
Tenni ellene nem tudsz, inkább magadat pofozod.
Rájösz végül, hogy amit csinálsz az nem élet,
Késő lesz, mire ráébredsz, hogy az élet feletted már leégett.                                          

Emberek körül vesznek hasznos tanácsokkal,
De várfalat építesz magad köré árkokkal.
A társaidat magad mellé nem engeded,
Inkább saját magadat a gondjaiddal teríted.

Miért nem élek? - kérded folyton magadtól,
Közben meg te vagy az aki a bajaidat okozod.
Tegyél, hogy ne öregként bánd meg az életed,
Igyekezz most, hogy az életed magadba neveljed

-------------------------------------------------------------

Félek a mától, félek a holnaptól,
Nem akarok mást csak tanulni a múltamból.
Tapasztalatot szerezni, átvinni a jövőbe,
Értelmesen élni, bízni a jelenbe.

A változás szele folyton kísért,
Nem baj az, ha elfogadod a misét.
A változás nem mindig a rosszat jelenti,
Tanulj meg a széllel szállni és susogását megérteni.

Emberek jönnek-mennek, fejlesztve jellemed,
Ne hagyd, hogy tömegek eltérítsék az életed.
Maradj meg szilárd, kemény embernek,
Mutasd meg ki az, aki nem kegyelmez.

Nap mint nap az életeden elmélkedsz,
Nem tudod megélni napjaidat ép ésszel.
Tanuld meg : az élet egy kihívás,
Te leszel az aki a két öklöddel az életnek bírál.

      Most ezt a két versemet szerettem volna megosztani. Remélem tetszett! :)

Megosztás a facebookon

      Az elmúlt időkben sokat gondolkodok. Általában mindig ugyanazokról gondolkodok és sok napom csak úgy eltelik, hogy gondolkodok. Sok mindenről gondolkodok : Ki vagyok én? Miben vagyok jó? Jó barát vagyok-e? Jó ember vagyok-e?

       Azt megtanultam eddig, hogy nincs annál nagyobb befolyásoló tényező, mint a saját gondolataink. Sokszor mondják, már közhelyként hangzik el, hogy "minden fejben dől el". De arra is rájöttem, hogy a közhely az nem hiába közhely. Ha kicsit belegondolunk, akkor a közhely az egy általánosan levont következtetést jelent. Ebben az esetben az emberek életének a negativításából levont következtetés, hogy ugye "minden fejben dől el", mert az agyunk az ami a hangulatainkra, cselekvéseinkre, céljainkra, életünkre van a legnagyobb hatással. A legtöbb embernek, sőt minden boldogtalan embernek az életében van legalább egy negatív dolog amivel elégtelen és abból az egy dologból származik sok más probléma, mert volt egy kezdő lendület a negativításban ami elindított egy lavinát. Tegyük fel, hogy egy ember depressziós a környezete miatt, legalábbis ő erre fogja. Igazából nem így van. Miért van az, hogy van ember aki egy jó társaságban is boldogtalan és van ember aki rossz társaságban is boldog? Azért, mert nincs megelégedve önmagával. Nincs az életében egy tényező amivel kiemelkedhet a tömegből és ezért ugyanolyan semmilyennek, általánosnak vallja magát, mint ahogy látja a többieket is. Tehát ebben az esetben és minden másik esetben is nem a társaság vagy a minket körülvevő dolgok miatt érezzük magunkat boldogtalannak, hanem saját magunk miatt, mert nincs egy olyan tényező az életünkben amire fényt vethetünk és felbecsülhetnénk magunkat. Hiányzik az önbecsülés. Emlékszünk még a közhelyre? : "minden fejben dől el", és azt se felejtsük el, hogy a közhely az nem hiába közhely.     

    Szeretném, hogy ez a blog egyszer kicsit ismertebb legyen és tudjunk vitatkozni majd ezekről a témákról. Remélem tetszett ez a téma amiről leírtam a véleményemet! További kellemes délutánt kívánok! :)

 

Megosztás a facebookon

    Sziasztok! Nimród vagyok, 16 éves, Erdélyben lakok és ma (2018.11.25.-én) kezdtem el a blogomat. Azért gondoltam arra, hogy egy blogot kezdjek, mert úgy érzem, hogy úgy, mint nekem, a legtöbb ember számára homályos az élet, a jövő ami még az emberre vár. Szerettem volna megosztani sz emberekkel a gondolataimat, érzéseimet és véleményt cserélni minél több emberrel. Szeretném, ha én is és mindenki megkapná a saját magának legmegfelelőbb utat az életben és felesleges bonyodalmak nélkül a jövőt építeni. Remélem, hogy lesznek emberek akik rátalálnak erre a blogra. Addigis kellemes délutánt kívánok mindenkinek! :)

Megosztás a facebookon

     Sziasztok! Nimród vagyok, 16 éves, Erdélyben lakok és ma (2018.11.27.-én) kezdtem el a blogomat. Azért gondoltam arra, hogy egy blogot kezdjek, mert úgy érzem, hogy úgy, mint nekem, a legtöbb ember számára homályos az élet, a jövő ami még az emberre vár. Szerettem volna megosztani sz emberekkel a gondolataimat, érzéseimet és véleményt cserélni minél több emberrel. Szeretném, ha én is és mindenki megkapná a saját magának legmegfelelőbb utat az életben és felesleges bonyodalmak nélkül a jövőt építeni. Remélem, hogy lesznek emberek akik rátalálnak erre a blogra. Addigis kellemes délutánt kívánok mindenkinek! :)

Megosztás a facebookon