Sziasztok! Le szeretném írni a mindennapjaim egy részét, hogy hogyan élem meg, hogy érzem magam stb.
       Majdnem minden reggel úgy kelek fel, hogy fáradt vagyok, kedvtelen, égnek a szemeim és semmi kedvem nem lenne elkezdeni a napot. Bevallom, hogy este későn is fekszem le, ezért is vagyok napközben ennyire fáradt, de régóta mondogatom már, hogy változtatok az életvitelemen, hamarabb lefekszem, egészségesebben étkezek, sportolok és mindig csak majd-majd-majd. Mindig csak halasztom és szerintem ezzel rajtam kívül még nagyon sokan így vannak. Soha sincs elég ambícióm és motivációm kilépni a komfortzónából, ezért minden napom ugyanolyan unalmas, fárasztó és egyhangú. Az iskolában is már figyelmetlen vagyok, sokszor alszok, egyszerűen nem tudok figyelni mégis alapjáraton egy jó diák vagyok többnyire jó minősítésekkel. Ki szeretnék lépni végre a komfortzónámból, de egyszerűen nem tudom rávenni magam, és ha valahogy mégis elkezdeném, akkor rövid időn belül abbahagyom, mert nem tudok kitartani mellette, mert nem érzem azt a belső motivációt, a büszkeséget vagy akármit amitől jól érezhetném magam, hogy kiléptem a komfortzónából, ezért úgy érzem, hogy teljesen felesleges az amit csinálok vagy amibe belekezdtem. Szeretnék változtatni, de úgy érzem nem tudok, mert lelkileg elég mélyen vagyok és nem érzem, hogy bármi is lényeges eredményt mutatna a komfortzónámon kívül.
       Remélem, hogy majd valaki elolvassa ezt az írásomat, és szeretném, ha tudnánk ezekről a témákról beszélgetni. Mindenkinek kellemes délutánt kívánok! :)

Megosztás a facebookon

     Az előző írásomban, leírtam a véleményemet az ember boldogtalanságáról amiben sajnos én is jártas vagyok. Most pedig azt szeretném megosztani, hogy ezekről írtam verseket és megszeretném megosztani veletek pár versemet:

Minden napod egy újabb kihívás,
Sokszor kerülget közben a sikítás.
Menekülni akarsz mindig a holnapba,
Rájösz majd, hogy beragadtál a mostanba.

A múlt sérelmei miatt magadat okolod,
Tenni ellene nem tudsz, inkább magadat pofozod.
Rájösz végül, hogy amit csinálsz az nem élet,
Késő lesz, mire ráébredsz, hogy az élet feletted már leégett.                                          

Emberek körül vesznek hasznos tanácsokkal,
De várfalat építesz magad köré árkokkal.
A társaidat magad mellé nem engeded,
Inkább saját magadat a gondjaiddal teríted.

Miért nem élek? - kérded folyton magadtól,
Közben meg te vagy az aki a bajaidat okozod.
Tegyél, hogy ne öregként bánd meg az életed,
Igyekezz most, hogy az életed magadba neveljed

-------------------------------------------------------------

Félek a mától, félek a holnaptól,
Nem akarok mást csak tanulni a múltamból.
Tapasztalatot szerezni, átvinni a jövőbe,
Értelmesen élni, bízni a jelenbe.

A változás szele folyton kísért,
Nem baj az, ha elfogadod a misét.
A változás nem mindig a rosszat jelenti,
Tanulj meg a széllel szállni és susogását megérteni.

Emberek jönnek-mennek, fejlesztve jellemed,
Ne hagyd, hogy tömegek eltérítsék az életed.
Maradj meg szilárd, kemény embernek,
Mutasd meg ki az, aki nem kegyelmez.

Nap mint nap az életeden elmélkedsz,
Nem tudod megélni napjaidat ép ésszel.
Tanuld meg : az élet egy kihívás,
Te leszel az aki a két öklöddel az életnek bírál.

      Most ezt a két versemet szerettem volna megosztani. Remélem tetszett! :)

Megosztás a facebookon