Az előző írásomban, leírtam a véleményemet az ember boldogtalanságáról amiben sajnos én is jártas vagyok. Most pedig azt szeretném megosztani, hogy ezekről írtam verseket és megszeretném megosztani veletek pár versemet:

Minden napod egy újabb kihívás,
Sokszor kerülget közben a sikítás.
Menekülni akarsz mindig a holnapba,
Rájösz majd, hogy beragadtál a mostanba.

A múlt sérelmei miatt magadat okolod,
Tenni ellene nem tudsz, inkább magadat pofozod.
Rájösz végül, hogy amit csinálsz az nem élet,
Késő lesz, mire ráébredsz, hogy az élet feletted már leégett.                                          

Emberek körül vesznek hasznos tanácsokkal,
De várfalat építesz magad köré árkokkal.
A társaidat magad mellé nem engeded,
Inkább saját magadat a gondjaiddal teríted.

Miért nem élek? - kérded folyton magadtól,
Közben meg te vagy az aki a bajaidat okozod.
Tegyél, hogy ne öregként bánd meg az életed,
Igyekezz most, hogy az életed magadba neveljed

-------------------------------------------------------------

Félek a mától, félek a holnaptól,
Nem akarok mást csak tanulni a múltamból.
Tapasztalatot szerezni, átvinni a jövőbe,
Értelmesen élni, bízni a jelenbe.

A változás szele folyton kísért,
Nem baj az, ha elfogadod a misét.
A változás nem mindig a rosszat jelenti,
Tanulj meg a széllel szállni és susogását megérteni.

Emberek jönnek-mennek, fejlesztve jellemed,
Ne hagyd, hogy tömegek eltérítsék az életed.
Maradj meg szilárd, kemény embernek,
Mutasd meg ki az, aki nem kegyelmez.

Nap mint nap az életeden elmélkedsz,
Nem tudod megélni napjaidat ép ésszel.
Tanuld meg : az élet egy kihívás,
Te leszel az aki a két öklöddel az életnek bírál.

      Most ezt a két versemet szerettem volna megosztani. Remélem tetszett! :)

Megosztás a facebookon